„…két, kiváló képességekkel bíró játszónak kínál jutalomjátékot – a előadása olyan, mint egy táncóra: a Lányt játszó Szép Evelin óvó szeretettel, szelíd magabiztossággal, jelenetről jelenetre veszi át az irányítást a Fiút alakító Veréb Szabolcstól.”

„az egymással bicskanyitogató, mégis ellenállhatatlanul mulatságos stílben kommunikáló családtagok komoly témákat pedzenek, amikor Magyarországról, kilátásokról, külföldi munkavállalásról csivitelnek vagy épp üvöltöznek egymással.”

„…a játszók nem karikatúrákat hoznak a színre, helyette komolyan veszik a szomorú, magányos, reménytelen karaktereket, és mindegyikük esetében hagyják, hogy pusztán a kimondott szavak révén épüljön belső és külső világuk.”

„…a lányok végig bírják szusszal, egy-egy jól megválasztott kellékkel jelzik, hogy éppen kinek a bőrébe bújnak és a történet hiányérzet nélkül zajló elmesélése mellett jut idő saját olvasat érvényesítésére is.”

„…az üres térben csupa izgalmas karakter jelenik meg, akinek sztorija, élete van, amit jól eltalált mondatokba, gesztusokba és stílusba sűrít, valamint a folyamatos önreflexió, a szolid humor, a nem melankolikusan ábrázolt melankólia érvényes és konzekvens értelmezésbe ágyazódik.”

„…csupa first world problemmel bajlódó menedzsernő életébe ad bepillantást: nagyszerű, ahogy ezek a belemenős lányok, ha kell, mernek hülyét is csinálni magukból, és közben szembesítenek azzal, hogy az állandósult mosolyra húzódó maszk mögött mennyi óhaj, vágy, titok és szomorúság rejtőzik.”

„…az előadás sugallta poros, régimódi színházideál ellen van leginkább kifogásom: egy sokszínű osztályközösség ábrázolása hálás feladatnak tűnik kortól és helyszíntől függetlenül, ám ehelyett suta közhelyszótárat lapozgatunk.”

„…című előadása az avoni hattyú néhány darabjából a szerelemmel kapcsolatos jeleneteket, karaktereket próbálja egy láncsor gyöngyszemeiként felfűzni, egy a látványvilágában meglepően igényes kiállítású produkcióban.”

„…széttartó, jó ötleteket és zsákutcákat egyaránt tartalmazó produkció kőkemény témákról, jelenetről jelenetre más esztétikával, más színházi nyelven és eszköztárral beszélő etűdsor figyelemre érdemes pillanatokkal.”

„…sokszor mintha egy falanszterben járnánk, egy disztópia jeleneteit néznénk, ahol a fő témák születés, iskola, szex és szerelem.”

„…hatásos gyakorlatsor: harmincig számolom a színpadon álló-ülő játszók létszámát, aztán feladom: a monolitikus, kórusszínházi megszólalások értelemmel és céllal bírnak ebben a közegben, ahogy a játszók testéből és testével formált minimális téralakítások, és a belőlük kibontakozó páros jelenetek is figyelmet követelnek”