„Szép táncszínházi etűd volt a kasznáros jelenet, s az a pillanat, amikor egyszer csak mindenki vörös parókában forgott a színpadon.””

„Az alma volt a tizenkettedikesek előadásának fő motívuma, melyet az elején mindenki elfogyasztott, szabadon hagyva bennünk, hogy egy technikai eszközt látunk, vagy egy bibliai szimbólumot fogyni a szereplők kezében.”

„A karakterek remekül eltaláltak, igazi táncosokat láthatunk a színpadon, akik ki tudják fejezni érzéseiket, látomásaikat, s hagynak is minket elveszni a zeneszerzők, saját élményeink és asszociációink tengerében.”

„Bár a ritmus néhol megakad, a színpadi jelenlét pedig a klasszikus verbális színházat idézi, mégis elmondhatjuk, hogy vállalásukat remekül teljesítette a csapat ebben az előadásban.”

„A hullámzó cselekmény ellenére feledhetetlen diákkaraktereket láthattunk – mint a tükörben – és közben fülünkben szólt mottóként az előadás számomra legemlékezetesebb dala, ami talán lehetne az NNÁ képzés mottója is. „Akkor is játssz még!”

„Nem csak azokat látom, akik bent vannak a szituációban, hanem azok koncentrációját is érzem, akik kívül vannak. Pörög a homok, mint az idő felettünk. A létra bizonytalansága egyszerre jelenti a szereplők bizonytalanságát és egyszerre reflektál a nézőtéren ülők életének bizonytalanságaira és esetlegességeire.”

„Erős és szép képek, nagyon erős színpadi jelenlét jellemző végig az előadásra, melyben egy-egy meghalt szereplő dióként gurul ki a színpadról.”

„Bár az előadás a válaszokkal kicsit adós marad, de a diákszínház nemes irodalomközvetítő ereje így is erősen jelen volt a produkcióban.”

„A kocsmai karakterek, a verekedés, a kihallgatás sorban egy-egy nagyszerű mozgásetűd, ugyanakkor a darab a Csontbrigád jelenetekig jutva átváltozik egyfajta véglény-történetté, melynek ismétlődései, pontos koreográfiája igencsak megmozgatja a nézők fantáziáját.”

„Bár a kultúraközvetítés és a tiszta beszéd szándéka sugárzik a színpadról, mégis számos hiányérzet maradt bennünk mind a részletek kiválasztása, mind pedig a versek feldolgozása és a színpadi világ megteremtése kapcsán.”

„A külsődleges színészi és színpadi eszközök használata ilyen távolságból még inkább felnagyítódott…”

„Olyan, mint egy tükörlabirintus, melyben a szereplők állandóan szembesítenek saját elmúlt életszakaszainkkal, kapcsolatainkkal.”

„A remek karakterek és egységes csapatjáték a produkció legfőbb erőssége.”

„Remekül megírt párbeszédekkel néhol zseniális megoldásokkal vizsgálnak egy történelmi helyzetet, mely több szempontól Brecht és Dürrenmatt világát idézi fel.”

„Először klasszikus analóg helyzetet láthattunk, a mesei helyzetet tették át a játszók mai körülmények közé, másodjára igyekeztek modernizálni a mesét, netes elemekkel a virtuális világba helyezték a történetet, harmadjára pedig egyfajta pszichologizálással a figurák elemzésével és újra gondolással találkozhattunk, ahol a nagymama életreform-nagyi és a farkast is meg lehet érteni, sanyarú gyermekkorát figyelembe véve.”

„Az előadás a maga abszurd helyzeteiben egyszerre volt szívbe markoló és mulatságos, miközben sokféle színházi nyelvet felmutattak a színpadon – a bábszínháztól a médián keresztül egészen a kísérleti színházig, ahol egy nézőt kiválasztanak / felkérnek és megkötöznek, ezzel is kifejezve a főszereplő és magzatának kiszolgáltatottságát.”